“Sohasem vagy
túl öreg”

Amikor elhivatott maratoni futókra gondolnak, az emberek zöme vékony testalkatú, harmincas éveik elején járó férfiakat és nőket látnak maguk előtt, netán a televízióból ismert, rekorddöntögető kenyai szupersztárokra gondolnak. Szilvia, az 55 éves étteremvezető azonban élete sokkal későbbi szakaszában ismerte meg a hosszútávfutás szenvedélyét.

Hogyan lettél végül maratoni futó 55 évesen?

Sohasem volt túlságosan tevékeny az életvitelem és a vendéglátó-ipari munka sem könnyíti meg a rendszeres testedzést. Mindig szerettem nézni a televízióban a maratoni futóversenyeket és szerettem volna átélni azt a fajta sikerélményt. Elkezdtem futni, amikor csak sikerült időt szakítani erre, és fokozatosan növeltem az állóképességemet. Találtam néhány futótársat, akik szintén újoncok voltak, így egymást biztattuk, hogy ne adjuk fel. Ötvenévesen teljesítettem először a maratoni távot és azóta sem tudok letenni a versenyzésről.

Mi ösztönöz arra, amit teszel?

A sikerélmény a verseny végén – látni, hogy hosszú órák kemény munkája meghozta az eredményt. További ösztönző látni, hogy más versenyzők is csak életük későbbi szakaszában kezdtek el futni. 

Ha csupán egyetlen tanácsot adhatna, akkor mi lenne az? 

Sohasem vagy túl öreg – ne becsüld alá a képességeidet!