“Tevékenységünk alapja
az alkotókészség”

A történetmesélés az emberi kultúra szerves része, azonban csak keveseknek adatik meg a lehetőség, vagy az öröm, hogy ezt foglalkozásszerűen űzzék. Asszán – költő, író, és a Dakai Irodalmi Fesztivál igazgatója – elmeséli az irodalomban tett utazását, annak minden örömét és bánatát, amelyet az évek során átélt.

Hogyan lett a foglalkozásod történetmondó?

Azt mondhatnánk hogy a történetmesélés a szenvedélyem, ezrét élvezem azt a három dolgot, amelyek kitöltik az időm java részét, nevezetesen az írást, az irodalmi fesztiválok szervezését, és egy közönségkapcsolati vállalkozás vezetését. Mindazonáltal, diploma után nem leltem rá álmaim állására és üzleti vállalkozásba kezdeni sem volt tapasztalatom. Az évfolyamtársaim zöméhez hasonlóan én is bankban helyezkedtem el.

Londonra mindenki „Mekkaként” tekint, aki gazdasági vagy pénzügyi képesítést szerzett. Rendkívül éles verseny alakult ki az álláshelyekért. Nekem sikerült, azonban be kellett látnom, hogy nem ezt akartam... Számos kollégámhoz hasonlóan lenyeltem a keserű pirulát és dolgoztam tovább. Volt a munkámnak néhány élvezetes vonatkozása, a zöme azonban egyhangúnak bizonyult. Tíz éven át kitartottam, majd elhatároztam, hogy saját vállalkozásba kezdek a Távol-Keleten. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy a megtakarításaimat a vállalkozás megalapítására használom fel, vagy pedig házat veszek. Az előbbit választottam, mivel mindig is hittem a mantrában: „a szerencse a bátraknak kedvez”. 

Miután két évet töltöttem Malajziában és Szingapúrban anélkül, hogy árukereskedelmi vállalkozásom jelentősebb áttörést ért volna el, kényszerűen bezártam az üzletemet és visszatértem Londonba. Megtakarításaim elfogytak és ismét a banki állások piacán találtam magam. A toborzók sajnálatos módon gyakran figyelmen kívül hagyják a hasznosítható készségeket, ezért elhatároztam, hogy a saját utamat járom. Ez az egyetlen dolog, amit szüntelenül hangoztatok minden jövendőbeli vállalkozónak: ha hiszel magadban, senki sem állíthat meg!

Milyen nehézségeket kellett leküzdened?

A legfőbb nehézség, vagy kihívás az elkerülhetetlen volt, nevezetesen új vállalkozást kellett indítani személyzet, iroda, és az ügyfélszerzéshez szükséges kapcsolatok nélkül. Mint minden piacon, rendkívül nehéz megvetnie az embernek a lábát és elnyernie az ügyfelek bizalmát. A PR és marketing üzletben nincs kézzelfogható termék, ezért az ügyfélnek igencsak meg kell bízni a szakemberben és annak ötleteiben, hogy vállalja az együttműködést. A másik vonatkozás az, hogy minden eredmény longitudinálisan jelentkezik. Mindez csupán néhány azon nehézségek közül, amellyel az új PR vállalkozások a világon bárhol szembekerülnek.

Mi ösztönzött vagy lelkesített?

Egyetlen, egyszerű tényező: vagy sikerül üzletet csinálnom, vagy mehetek vissza munkát keresni. Már régóta arról álmodtam, hogy elindítom és fejlesztem a saját vállalkozásomat. Tudtam, hogy ezt most kell megtennem, vagy soha nem lesz meg – élet vagy halál kérdése volt. Amikor egy emberi lény ilyen szélsőséges helyzetbe kényszerül, hirtelen minden részlet a helyére ugrik, talán még a Világegyetem is a segítségünkre siet...  

Ha csupán egyetlen tanácsot adhatnál egy most induló vállalkozónak, akkor mi lenne az?

Légy eltökélt és próbálj pozitív gondolkodású embereket magad köré gyűjteni! 

Van kedvenc motiváló idézeted?

„A pesszimista panaszkodik a szélre; az optimista reméli, hogy megváltozik az iránya – a realista megigazítja a vitorlákat.”

--William Arthur Ward